A Tacskó kutya fajta bemutató – DogCast TV S02E05
# A Tacskó kutya fajta bemutató
## A történelmi Tacskó fajta eredete
A Tacskó fajta kialakulása a középkorba nyúlik vissza, bár az ókorból származó leletek is mutatnak rövid lábú vadászkutyákat. Valószínű, hogy ezeket a kutyákat rókavadászatra és borzvadászatra is használták. A fajta Németországban alakult ki, francia vadászkutyák bevonásával. Először a rövid szőrű változat jött létre, majd később a szálkás szőrűek, valószínűleg terrier vonalak keverésével a vadállatok támadásainak és a kemény időjárási viszonyoknak való ellenállóbbá tételére. Végül létrejött a hosszú szőrű Tacskó, amelyet spaniel és szetter kutyák keresztezésével hoztak létre. Bár napjainkban a hosszú szőrű változatot nem használják vadászatra, rendkívül érzékeny szaglóképességgel rendelkeznek.
## A Tacskó fajtái és felhasználási területeik
A Tacskóknak kilenc változata van: három szőrváltozat és három méretváltozat. Az említett rövid szőrű, szálkás szőrű és hosszú szőrű változatok mellett létezik a standard méret, a mini és a kaninchen (németül « nyúl »). A mini és kaninchen változatokat főként nyúlvadászatra használják, míg a standard méretűeket rókákra, borzokra és akár vaddisznókra is. A Tacskók feladata általában az sebesült vadállat megtalálása, az üregmunka. A jó Tacskó nem küzd a vadállattal, hanem feladatuk az állatok kiszorítása rejtekhelyükből az ugatásukkal.
## A Tacskók mint kiváló társállatok
A Tacskók nagyon aktív, érzékeny kutyák, akik könnyen tanulnak, és fantasztikus társak lehetnek, ha elegendő időt töltenek velük. Fontos azonban figyelembe venni vadászösztöneiket és múltjukat. A Tacskók ideális kutyák lehetnek sok ember számára, mivel számos különböző karakterrel rendelkeznek, lehetnek kemény jelleműek vagy inkább engedelmesek és lágy természetűek. Emellett a Tacskók nagyon érzékenyek és fontos számukra az emberi közelség.
## A Tacskók egészségügyi kihívásai és gondozása
A Tacskók alapvetően egészséges fajták, azonban hajlamosak lehetnek az intervertebrális lemez betegségre a hosszú gerincoszlopuk és rövid bordáik miatt. Ennek elkerülése érdekében fontos rendszeresen mozgatni és erősíteni a hátsó izmaikat, valamint kerülni az ugrást, durva bánásmódot és intenzív testmozgást, amely nagyobb terhelést jelent a csigolyákra. Fontos, hogy a Tacskók társas lények, és nem alkalmasak olyan tulajdonosok számára, akik hosszú időre magára hagyják őket. A Tacskók nagyon emberközpontúak és szeretik, ha közel lehetnek az emberhez. Fontos a korai szocializáció és a megfelelő gondozás az egészséges és boldog Tacskók nevelése érdekében.
source